Süllyedés | Pucok a Kalóz

Egy kellemes őszi délután volt, még szeptember közepén… Előtte pár nappal tettül “végleg” vízre Puckot (ekkor még más néven futott, de erről később… ).

Pakolászom be a vitorlázáshoz szükséges cuccokat (csáklya, evező, mentőmellény, mericske, sör….), veszem be a trepniről az első adaggal, a hajó megbillen, és a fenékdeszka alól jön fel a víz…. No, hát lelke rajta – gondoltam magamba – ez még nem akkora gond, pár merítés, és már mehetünk is csúszkálni.

Így is lett. Túl sokat nem is agyaltam a történteken, az elmúlt időszak esős, illetve a vízre helyezés határozottan hullámos időjárásának tudtam be a dolgot. Roppant kellemeset vitorláztam, nem túl erős, kifújt északi szél volt.

Másnap ugyan ez a jelenet, csak már pakolás nélkül, a kikötőből kifele menet… Nem túl őszinte mosollyal, viszont éktelen sebességgel meregetés, nagyja ki, vitorla fel, irány Nyugat! 1000 wattos vigyorral szeljük a hullámokat, problémák megszűntek létezni. Kikötés után gyors vacsi, majd irány az ágy, reggel dolgozni kell menni….

Eltelt pár nap, mire újra láttuk egymást, eső max pár csöpp, ha esett. A fentebb leírt jelenet újból… A hajó egyik régi jó ismerőjével gyorsan kiértékeltük a helyzetet: Típushiba! A svert-kasztninál valahol engedett a gyanta, és jön be a víz…. egy kérdésre még egyikünk se tudott válaszolni: magába a testbe hol jön be? A gerinc első ránézésre teljesen zárt laminát, erősen avétt festékkel… Erre a variációra a megoldás a svert körülvágása, laminálása, majd gélezése. Ez a megoldás kb 2 hónapra hajótlanná tett volna, ami november végét jelentette volna! Kizárt dolog! Inkább meregetek! Majd télen-tavasszal ráérünk megcsinálni!

Igy meregettem tovább… Pucok kisasszony pedig lelkesen folytatta süllyedési passzióját.

Egy gyönyörű, szélcsendes, balzsamos estén kicsúsztam horgászni. Tükörvíz, teljes csend, szóval igazi pecaidő volt. Arra lettem figyelmes, valami szaporán buborékol, mintha egy nagyon pici lyukon szökne ki a levegő (vagy be a víz…) Fejlámpa bekapcs, idill szétugrik, most megvagy te lik! Felforgattam mindent (aki már horgászott Kalózból, az tudja, az a nem kevés cucc mennyi helyet képes elfoglalni…), végül az orrban, a gerincen megláttam egy kis vízfolyást, egy gyönyörű, szabályos 6-os furat körül! Mivel úgy is haltalanság volt, horgonyt fel, irány vissza a kikötőbe. Másnap reggelre meg is volt a haditerv, FBS paszta! Fenékdeszkák ki, felderítés indul! Az orrban találtam 2 likat (gratula az elkövetőnek, én konkrétan beszorultam…), a hátsó “fedélzet” alatt még kettőt. A pasztának van egy olyan hülye tulajdonsága, hogy vizes felületre nem köt meg… Ezen sem estem kétségbe (hozzáértők kérem, szíveskedjenek a következő bejegyzésnél folytatni az olvasást, sokkoló dolgok következnek!!!), fapálcákat faragtam, kúposan körbekentem őket, hagytam megkötni, majd az így elkészült “dugót” gumikalapáccsal fixáltam! Zseniális, ugye?

A következő hetekben nyugalmam volt, a mókolás úgy-ahogy, de tartotta magát! Egész addig, amíg egy combosabb körre ki nem csúsztam… Pucok kisasszony egész érdekes hangokat is ki tud magából adni, a kormány remegése, a svert rezgése, a kötélzet nyekergése, a vitorlák sustorgása együttesen félelmetes! Nem beszélve a test döngéséről, ahogy a hullámok ütik… Na kérem, egy ilyen menet után kezdett újra, rettenetes mértékben jönni be a víz! megmozdultak a “dugók” is. Igazgattam, de már minden mindegy volt, meg november is beköszöntött, így a kidaruzás mellett döntöttem. Árboc, svert, kormány ki, hajó hasra! egy nem túl gyors, fejlámpa fényénél elkövetett mosást követően (mert ugye szeptemberre-októberre minek az algagátló?) végre alaposabban is szemügyre tudtam venni a fenekét a kisasszonynak! Magán a testen számottevő sérülés nem látszott, leszámítva a gyerektáboros partrahúzások karcait. Lássuk a svertkasztni belsejét! Elsőre nem láttam semmit… Aki már próbált benézni 1,5 centis résen fejlámpával, az tudja, miről beszélek! Gyors konzultációt tartottam egy hosszúlépéssel, majd a bicajom lámpájával folytattam a kutatást. Hamar meg is lett a probléma forrása! A svert valahogy kikoptatta a szekrény elejét, ahol végül is keletkezett egy icipici lyuk… maga a sérülés kb 3 centi, a lyuk viszont ha golyóstoll-hegyni ha van! Műanyagos kollegával egyeztetve újabb haditerv született: a szekrény előtt megvágjuk a gerincet, és belülről laminálunk rá egy “övet”! Zseniális! Vágjuk ki! El is készült a feladat, ennyi vizet én még gerincbe nem láttam!szivattyú, szivacs, amivel csak értem, szárítottam.

November vége felé el is jött a napja a ragasztásnak. Elvonultak az esős, szeles napok, kimertem a vizet, hősugárzóval szárogattam vagy két napig, mindezt a szabad ég alatt. Gyanta bekeverve, üvegszövet leszabva. Igazság pillanata következik! Az előkészített “öv”-nek hozzá kell tapadni a felülethez… Hozzáér… ÉÉSSSS!!!! LEESIK!!!! NEM RAGAD MEG!!! NEDVES A FELÜLET! Tavaszig nem lesz hajóm, ez volt az eső gondolatom – na nem ilyen szépen fogalmazva természetesen. Szakértői vélemény alapján ennek még száradni kell. Hajó vissza a hasára, márciusban folytatjuk…